Nemzetközi tanulságok

Szeptember 11-e Katalóniában egészen más okból fontos dátum, mint a világ más részein. Ez a nap a katalánok számára a nemzeti egység napja. Alig több mint két hónappal ezelőtt ezen a napon megközelítőleg 1 millióan vonultak ki Barcelona utcáira és alkottak egy 400 km hosszú élőláncot. Az emberek e megmozdulásukkal azt kívánták elérni, hogy népszavazás útján dönthessenek arról, hogy Katalónia maradjon-e Spanyolország része, vagy független államként működjön tovább. De miért akarna egy kis autonóm közösség elszakadni az anyaországától?

A különválási törekvéseknek több oka is van. Egy tucat érvet lehetne felsorakoztatni a régió függetlenedési szándéka ellen és ugyanúgy mellette is. A katalánok és más spanyol területek között vannak kulturális különbségek, például, hogy Katalóniában nem táncolnak flamenco-t, elutasítják a bikaviadalok rendezését, mert barbár és kegyetlen szokásnak tartják. Ezek ellenére az sem kétséges, hogy több közös van bennük más spanyolországi régiókkal, mint amennyit hajlandóak beismerni. Ilyen a közös történelem, nyelv, vagy éppen a futball szenvedélyes szeretete. A kulturális különbségek mellett a katalán függetlenedési szándék inkább gazdasági okokra vezethető vissza.

Közigazgatásilag Spanyolország 17 etnikai, történelmi, gazdasági, kulturális alapon létrejövő autonóm közösségre oszlik. Az ország hivatalos nyelve a kasztíliai spanyol (castellano), de néhány autonóm közösség, köztük Katalónia is rendelkezik saját nyelvvel. A közösségeknek két fajtája van: A teljes és a korlátozott autonómiával rendelkező területek. Katalónia ezek közül az előbbibe tartozik. Az autonóm közösségek az Európai Unió besorolását illetően a NUTS II-es regionális szintnek felelnek meg. A NUTS francia rövidítés, jelentése: Statisztikai Célú Területi Egységek Szintjei. (Nomenclature des Unités Territoriales Statistigues). A NUTS II-es besorolás a tartományi szintet jelöli.

A régió mindig is fejlett térségnek számított a félszigeten, napjainkban, pedig már az ország leggazdagabb területévé vált. A katalán különválás mellett egyik legfőbb érvként szerepel, hogy Barcelona álláspontja szerint túl nagy összeget kell befizetnie a költségvetésbe, amiből viszont csak keveset kapnak vissza. Ha ezek a pénzek adó formájában nem kerülnének be a közös kasszába, akkor ezt Katalónia a saját régiójának fejlesztésére költhetné. Egy, a Madriddal való közös fiskális politika kidolgozása megoldás lehetne a problémára, viszont az erre tett katalán ajánlat tavaly elutasításra került a fővárosban.

A spanyol kormány e döntéséből kiindulva Katalóniában joggal érezhetik úgy, hogy Madridban nem kezelik őket egyenrangú partnerként. Egy közös pénzügyi politika esetén Barcelonának nagyobb beleszólása lehetne a jövedelmének újraelosztásában, amit például a szociális támogatások és/vagy a saját infrastruktúrájának fejlesztésére költhetne. A katalánok nem akarnak egy olyan Madrid központú, centralizált országban élni, ahol nekik kevés beleszólásuk van az állam, de leginkább a saját pénzügyi politikájukba. A saját gazdasági életük teljes irányítását csak az anyaországtól való elszakadással érhetik el. A fővárosban ugyan született egy ajánlás Barcelona kedvezőbb adózási feltételeire, de ez már a függetlenedés ízére ráérző katalánok étvágyát aligha csillapítaná.

Más, a különválást ellenző álláspontok szerint: A mostani nehéz, gazdasági válsággal terhelt időkben Európának szolidaritásra lenne szüksége, nem pedig a saját érdekeiket előtérbe helyező, nacionalista mikro-államokra. Tehát jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ez az időszak-e a legalkalmasabb a katalán elszakadásra? Továbbá, a függetlenedés káoszt vonna maga után, a külföldi befektetők bizalma meginogna és az Európai Uniós szerződések sem rendelkeznek arról, hogy ilyen esetben mi a teendő.

A katalán külön út megvalósulásával fennállna annak a veszélye, hogy kinyílik Pandóra szelencéje, ugyanis a függetlenedésük felerősíthetné más nemzetek ilyen irányú törekvéseit (pl.: skótok, flamandok, stb.). Ezzel egy olyan lavina indulna el, amit Európa jelenlegi helyzetében nagy valószínűséggel nem tudna megfelelően kezelni.

Másfelől, Katalónia számára fontos kérdés, hogy független államként automatikusan tagja maradna-e az Európai Uniónak, vagy újra keresztül kellene menniük a csatlakozási folyamaton? A spanyol kormány ezt kihasználva megpróbálja elrettenteni a régiót nacionalista törekvéseitől. A katalánok ugyanis attól tartanak, hogy függetlenedésükkel átmenetileg kiszorulnának a nemzetközi élet körforgásából.

Összegzésként annyit el lehet mondani, hogy sem az Európai Uniónak, sem pedig a spanyol kormánynak nem érdeke a katalán külön út megvalósulása. Katalónia különválása egyrészt káoszt vonna maga után a nemzetközi közösségben, másrészt a spanyol kormány sem szeretné elveszíteni a leggazdagabb régióját. Kérdés az, vajon egy, a katalánokhoz hasonló mikro-állam el tudja-e érni, hogy saját maga dönthessen a sorsáról? Vagy egyáltalán jogosnak tekinthető a katalán elszakadási szándék? Ami biztos, hogy a spanyol alkotmány szerint csak a központi kormány írhat ki népszavazást. Mariano Rajoy miniszterelnök viszont továbbra is élesen elutasítja Katalónia függetlenedési szándékát.