Nemzetközi tanulságok

Szíria

A szír polgárháború a múlt évben sem akaródzott abbamaradni, de kétségtelenül furcsa fordulatok változtatták meg a dolgok állását. Az augusztus 21-i ghoutai vegyifegyver-támadást több kisebb is megelőzte – egyikről sem tudni teljes biztossággal, hogy ki követte el –, de ez volt az első, amelyik megfelelő mennyiségű nemzetközi médiafigyelmet kapott ahhoz, hogy egy amerikai fegyveres beavatkozást elérhetővé tegyen.

Az intervenció egyértelműen eldönthette volna a felkelők irányába a véres testvérháborút, de Oroszország közbelépése a még hatalmon lévő Aszad számára megmentette a napot. Azóta Szíria hivatalosan is a vegyifegyver-konvenciónak a tagja, és nemzetközi brigádok semmisítik meg a harcok közepette a gyárakat és tartalékokat.

Még, ha ez nem lett volna elég a felkelést vezető (szekuláris) Szíriai Nemzeti Tanácsnak (SZNT), a lázadók arcvonala még tovább töredezett. A radikális szunnita Al-Nuszra front mellett – ami legalább főként szírekből áll – megjelent az ugyancsak Al-Kádia frachiseba tartozó ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant). Az ISIL többségében külföldiekből (és részben európaiakból) álló alakulatai több helyütt is átvették a területi ellenőrzést az SZNT-től, és ezáltal a felkelők soraiban is belháború alakult ki.

Míg az SZNT nem kap jelenleg támogatást az Egyesült Államoktól és az EU-tól – nehogy a radikálisok kezébe kerüljön –, addig a dzsihadisták feltételezhetően nem maradnak fegyver vagy lőszer nélkül (bár nem szeretünk találgatni, de meg merjük kockáztatni, hogy az ISIL-hez és társaihoz ilyen-olyan formában eljutó pénz olajból származó profitként kezdte pályafutását valahol az Öbölben). Mindezek lehetőséget adhatnak Aszadnak, hogy összeszedje magát és újult erővel folytathassa a háborút 2014-ben a belharcoktól meggyengült felkelők ellen.

Venezuela

Egy korábbi cikkünkben részletesen elemeztük Nicolás Maduro elnök tevékenységét, így most csak pár mondatban összegeznénk miért is volt tavaly népszerű téma Venezuela.

Márciusban meghalt az ország hős vezetője, Hugo Chávez, ám az új elnök hamar gondoskodott arról, hogy nevét világszerte megismerjék. Maduro a burzsoázia, és a kapitalista kizsákmányolás új vezéralakja lett, nyílt harcot hirdetett minden és mindenki ellen, aki nem értett vele egyet. Illetve az ellen is, akit szimplán nem érdekelt mit csinál. Végül Maduro az egész világ ellen fordult, hiszen mindenki az életére tört.

A repülőgépét és az ország villamoshálózatát szabotálták, hogy a népét ellene fordítsák, és még a biciklijével is elesett az ünneplő tömeg szeme láttára. Diplomataháború, rendeleti kormányzás, központilag szabályozott jegyárak. Utólag végiggondolva, talán ő meglepődött az NSA-botrányon. Be is fogadta volna Snowdent, hogy meséljen még neki. Már csak hab volt a tortán a novemberre átütemezett karácsony. Reméljük idén sem hagy minket unatkozni.

Irán és Izrael

2013-ban folytatódott az iráni atomprogram körüli mizéria, de jelentős fordulatok is adódtak. Izrael nem tett le arról, hogy adott esetben akár egyedül is, de semlegesítse a perzsa nukleáris létesítményeket. Ennek végigviteléhez, valamint a jelentős megszorításokkal járó költségvetéshez szükséges támogatást előrehozott választásokkal próbálta megszerezni Benjamin (Bibi) Netanjáhú, a Likud párt miniszterelnöke. Ezt január 22-i választásokkor és az utána következő koalíciós tárgyalások sikerével meg is szerezte. Az új parlamentben jelentős jobbratolódás ment végbe.

Iránban is elnöki választásokat tartottak, amit a 2012-es moderált parlamenti győzelem előzött meg. Mahmud Ahmadinezsád 8 éves radikális uralmának az június 14-i választás vetett véget, a sokkal kimértebb és felvállalhatóbb Hasszán Rohani javára. Ez szinte azonnali melegedést jelentett a nyugati hatalmak és Irán között, Bibi minden figyelmeztetése ellenére.

Rohani első és legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy az országot sújtó embargót elmozdítsa. A novemberben lezajló P5+1 és Irán közötti tárgyalások – évek óta először – valamire való eredménnyel értek véget: Irán kiszakadt az elszigeteltségből és látszólag megindult a nemzetközi elfogadás fele vezető bizonytalan úton. Természetesen ez sem Izraelnek, sem a szunnita irányítású olaj-monarchiáknak nem volt ínyére, és bár jelentős lobbierővel dicsekedhetnek, eddig nem tudták bedönteni az ideiglenes egyezményt. Ezáltal az újabb közel-keleti háború határozatlan ideig el lett halasztva.

Ukrajna

Az év vége nem telt eseménytelenül az ukránok számára sem. A november 28-29-i vilniusi csúcstalálkozón gazdasági társulási egyezmény aláírásával fontos állomásához érkezett volna az ország a teljes jogú EU tagsághoz vezető folyamatban. A megállapodás aláírására végül nem került sor, amiben döntő szerepe volt Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, aki minden lehetséges eszközt bevetett a társulási egyezmény megakadályozására.

A tárgyalások felfüggesztése miatt heves tüntetések robbantak ki az országban. Ukrajna fontos alkotóeleme a posztszovjet törekvéseknek, a Kreml ezért sem hagyhatta, hogy az Unió „megszerezze” magának a volt szovjet államot.

Robbantások Oroszországban

Sajnos a 2013-as év is tragikus eseménnyel zárult. Decemberben, Volgográdban és az észak-kaukázusi Dagesztán tartományban csecsen merénylők pokolgépes robbantásokat hajtottak végre. A merényletek az idén februárban megrendezendő szocsi téli olimpia miatt vetnek fel problémákat, a támadások ugyanis rámutattak az orosz biztonsági erők hiányosságaira. Doku Umarov csecsen hadúr tavaly nyáron arra szólította fel a kaukázusi lázadókat, hogy tegyenek meg mindent a szocsi olimpia meghiúsításáért. Ha megakadályozni nem tudják, komoly esély van rá, hogy megpróbálják szabotálni. Mostanra teljes harckészültségbe helyezték az orosz biztonsági erőket, illetve több tucat FBI ügynök is érkezett a tengerparti üdülővárosba és Moszkvába.

Reméljük, a téli olimpia nem végződik a bostoni maratonhoz hasonló tragédiával.