Kissé jogosulatlannak érzem magam arra, hogy ezt a népszerű témát boncolgassam, hiszen az utóbbi időkben egyértelműen a hazai baloldali - se veled, se nélküled - összefogás résztvevői bizonyultak a kérdés szakértőinek, de mivel az érintettek nem szívesen osztják meg a nyilvánossággal a siker receptjét, így ránk - amatőr, de lelkes elemzőkre - hárul eme nemes feladat. Csupán néhány hozzávaló, pár balul elsült nyilatkozat és máris újabb négy évig élvezhetik a kényelmes ellenzéki székeket. Persze nem vagyunk egyedülállók, ezt külföldi példákkal is igyekszem majd bemutatni.

A bajai videó-gate ügye sok kérdést vet fel, de mivel előttem már sokan fejtegették a történtek hátterét, ezért nem ezt szántam fő témának. A baloldal inkompetenciájának bemutatása kapcsán viszont megkerülhetetlen a botrány kivesézése, ugyanis a majd lentebb kifejtett mindhárom hiba kapcsán felmerül példaként.

Manapság az ellenzék már kevésbé építhet a saját ígéreteire, a jól átgondolt és teljesen kivitelezhetetlen politikai programokra (a Jobbik még megpróbálja elhitetni velünk, hogy körünkben a legnépszerűbb, majd meglátjuk milyen sikerrel). Ennek alapvetően két oka van: az egyik a többnyire sikeres kormánypárti propaganda, hiszen ha sikerül elhitetniük az emberekkel, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor aligha lesz kereslet az ellenzék üres ígéreteire, a rezsicsökkentés pedig olyan megoldhatatlan helyzetet teremtett, hogy azt vagy támogatni lehet, vagy ráígérni csak.
Hasonló helyzet, mint amivel a szociáldemokratáknak kellett szembesülniük az idei választásokon Németországban. Hogyan győzd meg a választókat arról, hogy jobb vagy, mint a konzervatív kormánypárt, ha az ország relatíve sikeresen átvészelte a gazdasági válságot, a GDP tartósan növekedik és a lakosság túlnyomó részének sincsenek megélhetési problémái? Egyszóval, nehéz kormányváltó hangulatot teremteni, ha minden flottul megy (hangsúlyozom, ennek itthon csak az elhitetése működik). A másik ok, pedig a sokat emlegetett elmúltnyolcév, vagyis az emberekben még szilárdan élnek az emlékek, a hazugságok, az őszödi beszéd (mely egy ritka őszinte pillanat volt a magyar politika történelmében). Így hiába volt meg az állítólagos vérfrissítés az MSZP körül, hiába tért vissza messiásként Bajnai, vagy hiába rombolja az egész baloldal “egységét” Gyurcsány, a múltat nehezen tudják letagadni.

Alapvetően ezek már önmagukban elegek lennének egy választási vereséghez, de ha az ember biztosra akar menni, akkor a saját programon kívül három lehetőség van, melyek megfelelő vegyítése és használata esetén a kiváló eredmény biztosított.

Az első, ha a politikai ellenfelek lejárató kampányát abszolút képtelenek vagyunk kivédeni. Ez látható most is, a videó kiszivárogtatásával kapcsolatos kavarások megoldhatatlan helyzet elé állítják a Szocialista Pártot. Mint arra többen rámutattak, az egész ügy csak egy lose-lose szituációt szül, hisz végeredménytől függetlenül vagy az eddiginél is arcátlanabbul hazudnak, vagy pedig a teljesen szervezetlenség, és a belső, hierarchikus fegyelmezettség hiánya mutatkozik meg. Egyetlen sikerként értékelhetik, hogy a kiszivárogtatás körüli huzavonával elterelik a figyelmet a videó keletkezésével kapcsolatos, sokkal nehezebben kimagyarázható kérdésekről.
Hasonlót tapasztalhattunk a tavalyi, amerikai választások idején, ugyanis a demokraták tökéletesen ráhúzták Mitt Romneyra az érzéketlen milliárdos szerepét (ezzel Bajnainál is találkozhattunk), mormon vallása hangoztatásával pedig a saját republikánus szavazóit is megingatták, noha egy erkölcsösebb és intelligensebb országban ez inkább lenne előny, mint hátrány, de ebbe ne menjünk bele.

A második, ha nem tudjuk megfelelően kihasználni a másik oldal baklövéseit, azaz nem tudjuk az ellenfeleket lejáratni. Azért valljuk meg őszintén, a Fidesznek rengeteg olyan húzása volt 2010 óta, mellyel bőven kiverhették volna a biztosítékot, a baloldal mégis képtelen volt maga mellé állítani a tömegeket, és megmutatni, hogy igen ők elrontották, de majd mi helyretesszük. Jöhetett egykulcsos adó, szétverhették a felsőoktatást (és szép lassan már az alsó- és középszintűt is) vagy mutyizhattak a trafikokkal, nem tudtak élni vele. A tanár vegye meg magának a krétát, és mindenki bólogat. Palcsó Tomi nyithat öt dohányboltot, de ez rendben van, biztos nem tud megélni az államilag támogatott fellépéseiből. Őket sokkal jobban érdekelte, hogy akkor most mégis ki legyen a leendő miniszterelnök ha megnyerik a választásokat.

Ismét Amerikával példálózhatok, csak fordított szerepben. A 2004-es választások előtt Bush beismerte, hogy az iraki háború legfőbb indoka kamu volt, és az egész háború célja a nagyhatalmi látszat fenntartása (hadd ne beszéljünk már folyton az olajról, evidens), Kerry addig manőverezett a háború támogatása és ellenzése között, míg végül a demokraták megint elvesztették a választásokat (igaz, a rossz szóbeszéd szerint, ismét erős segítség is kellett ehhez).

A harmadik, és utolsó pont, saját magunk lejáratása. Fentebb már kifejtettem, milyen hatással van / lesz a videó ügye a MSZP megítélésére, de itt főképp a nyilatkozatok és elszólások szoktak döntő szereppel bírni. Gondolok itt Szanyi Tibor megnyilvánulásaira, de másik oldalról emlékezhetünk Kövér László akasztós kijelentésére, mellyel egyszer már nagy segítséget nyújtott a szocialistáknak.
És akkor már a korábbiakhoz híven, ismét a vadnyugat országából hoznék példát. Mitt Romney kampányának és népszerűségi szárnyalásának egyik töréspontja volt, mikor a republikánusok egyik képviselője a teljes abortusztilalom (vagyis a nemi erőszak által fogant gyermekeket sem lehetne elvetetni) mellett letéve voksát azt találta mondani, hogy “”az igazi nemi erőszak során a nők csak ritkán esnek teherbe””. Valószínűleg ő sem hallott a második világháború után a Vörös Hadsereg által “felszabadított” területeken történt váratlan abortuszszám emelkedésről. Wilkerson volt republikánus politikus őszinte nyilatkozata a párton belüli rasszistákról, melyben kifejtette, hogy sok konzervatív csak a bőrszíne miatt váltaná le Obamát, szintén nem erősítette a párt támogatottságát és szimpátiáját (ráadásul ezen vallomás előzménye egy másik politikus rasszista megnyilvánulása volt).

Lényeg ami lényeg, a jövő évi választásokhoz közeledve ha megvizsgáljuk a két oldal eddigi tetteit, akkor azt láthatjuk, hogy míg az egyik mindent megtesz a hatalma megtartása érdekében (átalakított választási rendszer, határon túli magyarok választójoga, választási regisztráció terve, rezsicsökkentés) addig a másik oldalról nem igazán látszik a győzni akarás, nem hozzák ki az elvárható maximumot. Az összefogásnak csak illúziója látható, és ha sürgősen nem tervezik újra és hozzák közös nevezőre a céljaikat, akkor az elkövetkezendő négy évben még jó pár alkotmánymódosítást kell lenyelnünk.